Figyelmesség, önazonosság és a viselkedéskultúra

Még egészen kisgyermek voltam amikor bátyámmal vitatkoztunk valamiről (talán még ronda szavakat is vágtunk egymás fejéhez), amikor azt mondta nekem: „Ne használj olyan szavakat amiket nem ismersz!”.
Hatalmas tanítás volt ez tőle akkor, attól független hogy az adott témában igaza volt vagy sem!
Felnőttként kellemes élmény számomra az, amikor valakivel nosztalgia jelleggel beszélgetek, és ő hatalmas meglepődéssel fogadja azt a tényt, hogy én mennyi mindent tanultam tőle…!
A bölcs ember idővel megtanulja azt, hogy még a legbutább, leggonoszabb embernek is lehet igazsága, és ha nem vagyunk előítéletesek, akkor bizony bárkitől tanulhatunk, ez mind a saját nyitottságunktól függ…

Mindig is szerettem, ha igazam van valamiben, ahogy nyilván a legtöbb ember így van ezzel. Viszont én soha nem értem be annyival, hogyha valakivel vitatkoztam valamin, hogy ráerőltessem a saját igazságomat még akkor is ha valójában neki van igaza.
A vita egészséges és helyesen értelmezett módját tekintve egy igazán hatásos és hasznos dolog, de csak akkor ha nem alakul ki kommunikációs köd a felek között és képesek mindannyian nyitottságot fenntartva kommunikálni a másikkal. Természetesen az egyik fél még tanulhat a dologból még akkor is ha a másik képtelen az efféle viselkedésre. Ha más nem annyit, hogy ne vitatkozzon olyan negatív emberekkel, akik képtelenek az önvizsgálatra, a fejlődésre önnön akaratukból, alázat és egyéb erények hiányában…

Mivel mindig az egyensúlyra törekszem, így a kommunikációban is nagyon fontos számomra.
Amikor valakivel például vitatkozom valamiről, akár csak egy kifejezés jelentéséről, és úgy tűnik, hogy megingatható lábakon nyugszik az állításom, akkor igyekszem azonnal, vagy ha nincs rá lehetőség, akkor utólagosan utána olvasni az adott témának. Számomra ez nagyon fontos alapvető dolog, hiszen egy ilyen helyzetben akár fel is függesztve a beszélgetést megbizonyosodok további forrásokból az adott dologgal kapcsolatban, majd az érintet féllel közlöm, hogy melyikőnknek volt igaza. Természetesen ha nekem volt igazam, akkor azt nem gúnyos hangvétellel teszem, hiszen a beszélgetés alapvető célja nem a másik elnyomása, hanem információ csere, illetve egyéb pozitívan fejlődést eredményező folyamat.
Abban az esetben, ha neki volt igaza, akkor azt is ugyan olyan jó kedélyűen közlöm és megköszönöm a tanítást. Ezzel a hozzáállással egyúttal elkerülöm azt, hogy a jövőben tévesen használjam az adott kifejezést, szófordulatot, ami akár sokkal kellemetlenebb is lehet egy nagyobb társaságban, munkahelyen stb…

Megfigyeltem azt, hogy hozzám hasonlóan nagyon sok ember tanult meg úgy szavakat, szófordulatokat az élete során, hogy azt csak egyszerűen hallja másoktól egy-egy beszélgetés alkalmával és a jelentést a szövegkörnyezetből és a szituáció hangulatából veszi le, majd használja ő maga is hasonló helyzetben. Nos igyekszem az efféle dolgokat utólagosan orvosolni és, ha észreveszem, hogy ilyen helyzetbe kerülök, még ha ott nincs is jelentősége különösebben, mégis elgondolkodtat, hogy az adott dolognak tudom-e a valódi jelentését…

Egy egyszerű példa a viselkedést és illemet tekintve a köszönéskör használatos kifejezéseink. Mit, mikor érdemes használni és mit is fejezünk ki azzal. Lehet, hogy elsőre aszt gondolhatnánk ennek nincs is olyan nagy jelentősége, de nálunk, vagy az ottani átlagnál műveltebb ember estén igen is nagy jelentősége van annak, hogy miként üdvözöltük őt, hiszen ő nagyon is tisztába van (jó esetben) annak valódi jelentésével és eredetével. Hiszen egy köszöntéskor is sok mindent ki lehet fejezni egyetlen szóval. A másik félhez való viszonyulásunkat stb.

Gondolj csak bele abba, amikor valakit köszönéskor nevén szólítja a másikat (például a munkahelyén) a többi ember előtt, akkor az valódi kedvesség, szimpla figyelem felhívó jelleg, hogy az a másik fél biztosan reagáljon rá, vagy pont ez okból való agresszív kényszer gyakorlása a másik félre, hogy észre vegye a másikat, vagy akár egyszerű megfelelni vágyás, hízelgés az akár felettes vagy egyéb kolléga felé…

Ezekben az esetekben bizony sokszor nem mindegy hogy mi magunk is miként viselkedünk és egyáltalán tisztában vagyunk-e azzal hogy ösztönösen miként nyilvánultunk meg. Ezen esetekben is bizony a tudatosodás alap eszközeként szolgáló önmegfigyelés kulcsfontosságú dolog, hiszen minden pillanatban lehetőségünk van tanulni, korrigálni kisebb-nagyobb hiányosságokat, levetkőzni a korlátokat és fejlődni, közelebb jutni a természetes állapotunkhoz, szabad és teljes lényünkhöz…

Egy spirituális embernek is, aki tudatos jelenléttel él a mindennapokban nem az a megoldás, mint azt sok „ezoterikus” és egyéb irányultságú ember véli, hogy alternatív univerzumokat hoznak létre a meglévőkön belül, hanem megtanulnak alkalmazkodni, és úgy hatni a környezetükre, hogy az természetes módon történik példamutatással, stb…

Ezen sorok írásakor hirtelen egy részlet jut eszembe Kölcsey Ferenctől: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”
Nos ezen szavak bizony máig érvényesek és spirituális szempontból vizsgálva is nagyon igazak…

A viselkedéskultúráról és illemről olvasva találkoztam ezzel az igen kifejező megfogalmazással a valódi „úriember” jelleméről:
„ha jelen van szinte fel sem tűnik, így emeli az est fényét, mégis távozása után feltűnik a hiánya…”…

Egy előadásban hallottam, hogy a régi időkből Attila fejedelem nevéhez kapcsolódik az illemtan és etikett kialakulása is, hiszen a hozzá érkezők viselkedéskultúrája és öltözködése közötti különbségeket, káoszt, tiszteletlenséget és egyéb megnyilvánulásokat próbálta összhangba hozni, példamutató értékrendet teremteni, amelyet mind a viselkedési szabályokkal, mind öltözködési szabályokkal igyekezett elősegíteni. Ennek hatására később többen az ő udvarába küldték gyermekeiket tanulni…

Későbbi társadalmakban a nemesebb, illetve sznob rétegek ezt kizsigerelve megtartották maguknak a pompát, a különbséget hirdető magasztosabb viselkedésformákat és öltözékeket, míg kihalni látszott az egész lényegét alkotó belső erényekből fakadó értékrend…
Sajnos ez sokaknál a mai napig így van, így nem csoda ha sok ember számára a viselkedéskultúra és illemtan érintőleges témája máris hatalmas indulatokat szül akarattól függetlenül…

Önts tiszta vizet a saját poharadba és vizsgáld meg magadban, hogy milyen érzésekkel olvasod soraim, milyen hatást vált ki belőled ez a téma, mik azok a gondolatok amelyek felszínre törnek benned. Próbáld meg ezeket tudatosítani és a hozzájuk tartozó érzést megfigyelni és elengedni. Ne éltesd tovább a régi sérelmeidet, adj új formát ennek az egésznek magadban. Légy példa…!

Számos élethelyzetben elkerülhetőek a különböző bennünket ért kellemetlen megjegyzések és egyéb hatások azzal, ha igyekszünk informálódni és felkészülni egy-egy helyzetre, közegre. Természetesen nem lehet és szükségtelen mindenkinek megfelelni, de mégis vannak olyan ismeretek és készségek, amelyek a hasznunkra válhatnak…
Például: attól még hogy megtanulja valaki például a köszönés, kézfogás és egyéb dolgokat illető illemszabályokat, attól még nem válik automatikusan kimértté és felszínessé. Igen is meglehet tartani az igaz és tiszta jellemünk, nem kell másokkal sem azonosulni sem összehasonlítani önmagunkat…

Ilyen eset lehet továbbá a köszönés, és tegeződés, magázódás kezelése. Például ha férfiként valaki nincs tisztában azzal, hogy nem illik egy idősebb férfit letegezni, majd az ezt nem veti fel konkrétan, szimplán a viszonyulásában érezteti a sértettségét és/vagy fölényességét, hogy ezzel ostoba módon „tiszteletet” követeljen ki magának az semmiképpen nem kellemes helyzet. Márpedig ilyen, vagy ehhez hasonló esetet is láttam több alkalommal…

Mai társadalmunkban rengeteg feszültség és ellentét van, így az közvetlen és egyértelmű közlést mellőzve gyakori a metakommunikáció azon formája, ahol burkoltan közli az egyik fél a másikkal a véleményét, akár alázza meg, mégis az olyan rafinált és profi módon történik, hogy a másik fél vagy nem veszi észre, ha észre veszi akkor pedig képtelen ezen sérelmét számon kérni, hiszen a burkolt gondolatsort utólag az azt közlő fél úgy magyarázza kedve szerint ahogy akarja, hiszen feltehetően járatos benne… Rengeteg agresszor fél a kommunikációban burkoltan fogalmaz már csak az utólagos számonkérés és egyéb következmények ellehetetlenítése miatt is. Másrészről van ennek egy jó oldala is, hiszen ebben a feszültségektől hemzsegő világban ha mindenki egyből nyíltan oda vágná a másiknak amit gondol, akkor hamar eldurvulna a helyzet. Ráadásul lehet hogy a sértett fél is túlreagálja a helyzetet, hiszen már annyi sérelem érte hogy szimplán csak ott telt be nála a pohár…

Bárhogy is legyen, minden esetben a legfontosabb a figyelem, az önvizsgálat gyakorlása. A különböző problémákat pedig meglehet tanulni kezelni, de kellő időt szánva egyes dolgokra egyszerűen el lehet kerülni azok előfordulását, ami hosszútávon alapvetően hatékonyabb és kevesebb időt és energiát igényel…

A spirituális ember jó esetben alapvetően sokkal figyelmesebb és előzékenyebb társainál, sőt gyakorta inkább azt kell megtanulja hogy hogyan álljon ki magáért és megtalálja ezen a téren is az egyensúlyt.

Véletlenül se kövesd el azt a hibát, hogy elkezdesz magadra venni olyan beszédstílust és egyéb formákat amelyek nem azonosak veled. Legyél tisztába a különböző társadalmi rétegek szokásaival és a megfelelő kommunikáció, viselkedés, öltözködés és megannyi dologgal kapcsolatban ami az adott körökben szükséges, de ne akarj olyanná válni, mint ami nem te vagy. Ezzel feladnád önmagad és ráadásul teljes mértékben esetlen és szánalmas is…

Legyen tartásod és légy az aki vagy egyenes háttal, hiszen az egyszerűség, tisztesség és szeretet nem az öltözködésből, külcsínből és megannyi dologból áll, az mind belülről fakad.

A viselkedéskultúra és illemtan témakörét elegendő megannyi dologhoz hasonlóan olyan mértékben tanulmányozni és megtanulni, amennyire az a te környezetedben a javadra válik. Teljesen felesleges olyan etikett szabályokat megtanulnod, amelyekkel valószínűleg nem lesz dolgod, vagy azért mert idejét múlt, vagy azért mert nem hívnak meg villás reggelire egy hercegnő kastélyába. Természetesen ha mégis megesik veled, akkor előtte nem árt egy kis felkészülés… 🙂

Bármilyen mértékben is ásod bele magad ebbe a témába, és bármilyen szent életet is próbálsz élni, ha olyan környezetbe kerülsz ahol a te kulturális vagy belső értékrendedhez képest jóval lentebb vannak, nagyon kellemetlen helyzeteket szül az, ha ezt érezteted. Ne feledd el a hatékonyság, a boldogulás a könnyed együttélés alapja az hogy ne generálj feszültségeket azzal sem hogy érezteted a különbséget önmagad és mások között…
A megértő és szeretet teljes viselkedésbe benne kell legyen a magas szintű elfogadás, a megértés és empátia is…