Pont a megfelelő pillanatban

Ültünk a vízparton, és beszélgettünk, mely csodás pillanatokat a szeretet és teljesség járta át.
Csodálatos szelíd tekintetéből és teljes lényéből sugárzott a természetes szépség és tisztaság, átjárta a masszív élmény – VAGYOK.
Minden mit megtapasztalt eddigi életében, és minden erő melynek utat engedett magában amikor hívta a belső sugallat: „Menj tovább!” – építette őt, tette egyre bölcsebbé.
Már-már azt hitte céltalan bolyongás az egész, kissé elveszettnek érezte magát…
A jelen pillanata, a mély megélése önmagának felfedte az igazság fátylait önmagáról: csodálatos ember ő, telis-tele mély érzésekkel, értékekkel, szeretettel és szépséggel…
Mély és tiszta tekintetű szemeiből újra és újra a boldogság és az elengedés könnycseppjei törtek utat maguknak, miközben próbálta megérteni mindazt, ami benne zajlik.
Íj hirtelen? Pont most? Pont én vagyok az aki másnak is értékes lehet? Most, hogy már nem érdekel az egész, már rég lemondtam róla…?
Igen! – mondtam felszabadult könnyedséggel, majd egy kérdéssel erősítettem meg őt: „Tán biztosan hallottad már, hogy sok minden épp akkor jön el, amikor elengeded és nem görcsösen akarod…”
Némi mosoly ült arcára, és miközben helyeselt, csak ámuldozott önmaga csodálatos létén…

…Amit most megélsz már rég elkezdődött benned. A jelen pillanat egyszerű következménye és következő lépcsőfoka annak, amit már korábban elhatároztál magadban, melynek teret engedtél, ami te magad vagy…

Hálásan köszönöm, hogy mindig hű voltál önmagadhoz, és teljesebbé teszed a mindenség megnyilvánulását azzal, hogy önmagadat igyekszel éled minden pillanatban!