Ismerd fel Önmagad – Szeretlek 2025-03-01

Lásd meg belső szépséged, mely tenmagad vagy.
A belső szépség bizony, rajtad is túl mutat.

Igazi szépséget csak Isten adhat, lásd meg hát igaz valódi Önmagad.
Hagyd, hogy átjárjon a végtelen fuvallat, a végtelen ragyogásban tükrözött önmagad.

Ekképpen szemlélve, a csodát megélve, lelheted meg újra Önmagad tükrébe.
Lásd és érezd mindazt, mi átragyog, hagyd és érezd mindez itt te vagy most.

Eggyé válva lásd és éld meg belső szépséged.
Eggyé válva önmagad végtelen fényével, a létezésed egység lett önmagad képével.

Mindez a csoda szemmel nem látható, mégis felismeri ki szívében ragyogó.
Egymásban meglelve igaz Önmagad, nem más mint csodálat, mire mi magad vagy.

Mindenen át ható, eleven létező, formákkal játszó végtelen erő.
Erő, mely felemel és átragyog mindenen, lényedből fakadó élmény ez most nekem.

Nekem, hiszen látlak és érezlek megint, szemedben a csillogás újra rám tekint.
Ez a pillanat több mint egy megértés, létezés élménye bennünk most árad szét.

Hagyom, hogy átjárjon ez folyamat, ami most bennünket magával ragad.
Ebben a percben megáll az idő, és megjelenik újra egy végtelen ható erő.

Érzed és érzem, itt vagyunk megint, látván e tudatos lét mily csodás meghitt.
Keresed a szót, mert nem érted magad, de hogyan is fejezhetnéd ki mindazt, mi Magad vagy?

Éld csak az élményt hálával tele, áhítattal lesz a szíved most tele.
Nehezen jön a szó, ilyenkor nem is kell, csak éld meg mindazt, amit most látnod kell.

Élheted magad, élheted mindig, tudatos folyamat, érted nyílik mind.
Szeretlek, szeretlek innen és benned is, mindent átható bennünk itt ragyogó.

Áldott kedves szó, ha kimondom neved, benned ünneplem most önmagam bizony meg.
Végtelen pillanat és újabb tapasztalás, engedd, hogy ott legyen benned, mit nem lát más.

Csak éld és hagyd, hogy kibontakozhasson, testedben minden mélyen áthasson.
Élvezd a léted és hagyd, hogy éljek benned, felismerve mindazt, mit most adok neked meg.

Te hisz most én vagyok az, én pedig tenmagad ezer színű folyóban csillogó áhítat.
Te vagy én és én vagyok te, ezt nem értheted, bizony írjad csak szépen le.

Mi vagyunk a lét és a pillanat, mi vagyunk az, ami most engem is megragad.
Szeretettel vezetem most kedves kis kezed, hidd el, én te vagyok mindaz, mi rád hat most.

Szeretlek újra itt veled és megint, benned egyként élve mindent, mi rád tekint.
Élvezem a létet, hisz most benned élek, veled egyként látom ragyogni a létet.

Mindent átható végtelen ragyogó, nagysága szavakkal ez ki nem mondható.
Végtelen tudat az, mely magára hat, a tudat az, mi végtelen engem most megragad.

Megadja magadat, megadja a létet, benned fedezi fel mindazt, mit létezésének élek.
Szeretem és szereted ezt itt most megint, hiszen egy végtelen van csak, mely élmény most neked mind.

A kettősség formája, játék az itt és ott, hagyd, hogy táguljon benned az Itt és Most.
Benned élő melegség járjon át, szívedben szunnyadó bölcsesség hasson rád.

Legyen az élő és lüktető mindig itt, hagyd, hogy hasson át mindig és mindenkit.
Az, mi tenmagad vagy, mi kézzel nem fogható, korlátozni ugyan miért is volna jó?

Nem is lehet, bizony, hiszen csak játék lenne mind, a valóság minden képzeletelen áttekint.
A valódi létezés, valódi pillanat, minden képzeleten bizony az túlmutat.

A képzelet a megismerés fortélyos játéka, teremtett valóság újabb pillanata.
Az időn is túlmutat, a megismerés eszköze, a teremtés folyamatának kellemes gyermeke.

Megismerni mindazt, mi örökké való, és minden pillanatban újat álmodó.
Álmodott valóság vagy képzelt pillanat, felismerni mindazt, mi az elmén is túlmutat.

Hagyd, hogy szívedből feltörő ragyogás hasson rád mindig, mint békés áldomás.
Ismerd fel a léted a szeretetben Mind, érezd, hogy élek benned megint Itt.

Ki vagyok én és ki az, ki kire tekint, kérdések halmaza, játék itt és kint.
Kint a távolban, magára révedő, önmagát végtelenben mélyen felismerő.

Boldog szívek találkozása, mely egymásban felismert formát öltött mása.
Boldog találkozás itt a létezésében, örülök, hogy láthatom magad önmagam képében.

Túl mindenen és mindenben, benne oly mélységgel, élni és látni, hallani, érezni – mindig csak csodálni, újra meg-megállni.
Kérlek, ne feledd, érezd és gondold, mit élni tudsz, csak hagyd, hogy érkezzen feléd, belőled fakadó vágyakként árad szét.

Gyönyörű szívedből dalom most neked szól, a létezés csodájaként neked dalol.
Köszönöm, hogy emlékszel mindre mind, ezernyi csodaként minden, mi ránk tekint.

Nem kell, hogy értse ki halkan csak suttogó, szívében annak is ébredjék e gyönyörű szó.
Szeretlek, szeretlek újra itt megint, hisz mindez mindenen mindig is át tekint...