Csak egy pillanat

Megszűnök a pillanatban, melyben eltűnik minden ami nem vagyok, s helyébe lép a VAGYOK.
Teljesség jelene, melyben nincs megtörtént csak a létezés, megannyi lehetőség.
Minden ami kell az van, s semmi sincs ami hiánytalan.
Az idő folyamán egy koncentrált pillanat, mely kitágul és új utakat ad.
Szeretem ezt, a végtelen jelent, melyben ott a béke és a csend.
Erő jár át, ami a múltból fakad, s a jövő számára az alapot ad.
Nincs kérdés, csak a megértés, készen állok arra, mit hoz még a lét.
Köszönöm, hogy vagyok és hálás, hogy adsz, egyre csak ébredő tudat a mag.
Erő az életben és élet az erőben, mélyről fakadó bölcsesség jegyében.
Megnyilvánul a végtelen, egy döntésképpen, mellyel szinkronban élem az életem.
Köszönöm, hogy vagy, hogy életet adsz, minden pillanatban magamra mutatsz.
Színes és szabad, hullámzó vágy, az élet a játékában ölelő ágy.
Minden mit megteszek, egy múlt és egy kezdet, csoda és áhítat mivel értem ezt meg.
A jelenben ébredek, a lélegzetek között új utat nyerek.
Tudatos pillanat, tudatos létezés, mely a lényem tölti ki, s a jelenben árad szét.
Szeretlek téged, és szeretem magam, olyan szabadság melyet nem ront a tudatlan.
Nem kell engedély, hogy szabad legyél, csak a megértés mely szeretetből él.
A szíved az ami utat mutat, de csak akkor élheted ha hagyod magad.
Légy merész, mint én, s éld azt amit szeretnél.
Ne az egóddal urald a léted, hagyd azt, hogy élet irányítson téged.
Az élet és te nem kettő vagytok, figyeld és érezd mit egymásnak mutattok.
Élet az életben, különböző terek, egymás világaiban nyilvánulunk meg.
Csodálom, szeretem, szemlélve megélem – hagyom, hogy lüktessen az élet a szívemben.
Egy lélegzet az élet, és lélegzel az életben, minden csak tükör, hogy létezel, végtelen.
Szeretettel fogadom a szavad, mely a szívemre hat, végtelen elfogadással hagyom magamat.
Bennem történik mindaz, melyet szeretetnek hívok, én pedig nem vagyok más, csak a világodban egy lámpás.
Élj te is végtelen szabadon, merészen, hagyd, hogy átjárjon a szeretet s a végtelen.