Belső fényed ereje és jelene

Az önmagaddal töltött idő elhozza többek között azt is, amikor felismered a tényt, azt az állapotot ami a dualitáson túl mutat.
Ekkor már a tudatosság kap teret életedben, és ennek terében rájössz arra is, hogy nem kell erőfeszítéseket tenned azért, hogy védd magad, vagy kérd a segítséget.

Amikor átadod magad a létezésnek, és engeded, hogy önmagát élje általad az élet – felismered a félelmeid, melyeket felold a tudatosság, az isteni kegyelem.
Felesleges fényburkokat teremtened, és ezzel emberi erőfeszítéseket tenned, amikor megteheted, hogy egyszerűen engeded magadon átáramolni az életet, még akkor is ha átmenetileg kapcsolatba is kerülsz a félelmeiddel.
„Hiszen ha benned megjelenik a fény akkor ott nem lehet sötétség.”

Ehhez pedig nem kell más, mint hogy a korlátoktól megszabadulj…

Ettől addig tartasz csak, amíg nem tapasztalod meg és nem ismered fel a folyamatokat, melyek érted vannak.
Amikor képessé válsz nem azonosulni a személyes éneddel, és hagyod, hogy a tudatosság kiteljesedjen benned, és megmutassa önmagát, bemutasson önmagad eredetének, akkor csak a szemlélő tanúja leszel annak ahogy a kegyelem alakít és magasabb szintre emel.

Amikor megéled meleg ölelését a gondoskodásnak és tudatosul benned ennek elragadó áramlata és biztonságot adó léte életedben, már nem fogsz félni a félelemtől, mert megtapasztaltad, hogy nem vagy egyedül, sőt te magad sem vagy elveszett a nehéz pillanatokban. Háttérbe szorul annak jelentősége, hogy éppen „ki jött el hozzád”, hogy segítsen – hiszen végre elkezded felfedezni azt a csodát ami te magad vagy, az élet igazságait.
Ezen pillanatokban már nem a szépen megfaragott kaput csodálod, és nem a jópofa portással diskurálsz, hanem végre elkezded bejárni az azon túli ösvényt, mely önmagad igaz létéhez vezet.

Ehhez viszont időt kell eltöltened önmagaddal, és teret kell engedned magadban Istennek. Jelen van minden támogatás akkor is, amikor nem tudsz róla, viszont az elcsendesedés, egy meditáció olyan csodás alkalom, amikor nem tereled el önmagad figyelmét lényegtelen dolgokkal önmagadról és átengeded az irányítást, és megfigyelheted, átélheted önmagad igaz valóságát.