Dani a kamera előtt, pipázva a padon,
telefont ragad és mesél oly nagyon.
Mély gondolatok és érzések hada,
száll a szélben, rögzít a kamera.
Mennyi-mennyi emlék és gondolat,
élethelyzetek peremén átívelő áradat.
Csak próbáld követni a szót s a mosolyt,
a bút, a komort és aki feléd nyúlt...
Minden pillanatban megjelent, áhítattól pezsgő
érintés az Isteni szellő áramlatában.
Itt ülök még most is,
egy fa árnyékában.
Nem vártam rád, de te erre jöttél,
ülj le mellém és melegedjél.
Hallgatlak, látlak, érzem,
hogy honnan szólsz.
A csendet csak a bölcs,
vagy derű szárnyán illanó pillanat repíti tovább.
Megértő jelenlét, távolba tekint,
fogja kezed és emlékszik újra mind.