Amit mondanék,
Azt nem mondom, mert minek.
Mégis amit mondok,
Abban benne van a kinek.
Kimondott kimondatlan szándék ereje,
Nem más mint Te, ki e cselekvés gyermeke.
Maradj e pillanatban bent,
A Csendben idebenn.
Majd csak aztán keresd a szót,
Amit mondanál és pont jót.
Nagy vagy kis tükörkép,
Lényeg hogy benne legyél.
A szeretet nem más,
Mi mindig is bennünk él.
Elragadott pillanat,
Mely magára mutat.
Benne látod, érzed,
Nem mást, mint Önmagad.
Lehet hogy áldott szó a Mindenható,
Mégis Te vagy, a Tapasztaló.
Benned a Mindenség,
S abban Tenmagad.
Örökkön áramló,
Végtelen áhítat.
Gyere most tovább,
Fogom a kezed.
Lelked mélységeit
Mutatom most meg.
Ebben az áramlásban,
Táguló határokban.
Szemlélődve érzékelünk,
A tudat végtelen hálójában.
Minden ponton megvan a kinek,
És minden pillanatban megvan a minek.
A cselekvő ige száll,
Mégis együtt áll.
Teremtés, áramlás,
Mind-mind csak tapasztalás.
Semmiből feltűnő kedves tekintet,
Aki most szeretve szívével érint meg.
Visszatérő pillanatok áramló sora,
Formálja a jelent oly csodálatosra.
Fókuszált jelenedből szövődő villanás,
Tükrözött fényedben, Te vagy az senki más.
Bármikor, mindegy hol,
Mégis a legjobbkor.
Te vagy ki éppen,
Most is csak rám gondol.
Benned élek akkor is,
Ha még nem tudod ki vagy.
Az életben megjelent,
Megáldott pillanat.
Pillanatok sora,
Szándékok pora.
Egymásba szőtt akarat,
Kivetülő nyoma.
Formát ölt a forma,
Alkotok most újra.
Benned emlékszem,
Minden örök szóra.
Engedd hát önmagad,
Átjár az áhítat.
Szívedből feltörő,
Teremtő akarat.
Szerelemből hívott erő,
Valóságok sora.
Éltető erő,
Megnyíló pillanata.
Mindenen túl mutat,
Amely csak meg ragad.
Érted elő sokaság,
Gyönyörű ragyogás.
Lélegzetek között,
Áramló állomás.
Akaratod ismét a távolba tekint,
A tudatod érzi mi kinyílik megint.
Szívedben él,
Csak emlékezzél.
Mi itt vagyunk veled,
Érted és benned.
Egy élettér,
Melyben eggyé lettél.
Valóságunkban,
Most megérettél.
Alkalmazott tudás,
Oly sok tapasztalás.
Egybeforrt szívekben,
Ragyogó áldomás.
Szeretett gyermekünk,
Ki te magad vagy.
Engedd most újra,
Mind azt mi magad vagy.
Akarattal hívott,
Körbe ért látomás.
Teremtett valóságként,
Ragyogó vallomás.
Te már éled azt mit még,
Lehet hogy nem lát más.
Áldott szívedben ébredő,
Oly sok állomás.
A lenyugvó Nap fényében,
Megszületik egy új élet tükrében.
Akaratod szerint ,
Most mégis rád tekint,
Teremtő erővel húz magához megint.
Eggyé váltok ismét ebben a fényben,
Maradj mindig szívben, a bölcsességben.